A Maemo linux OS -t képviseli a Nokia N900 míg a Symbian OS-t a Nokia N97. Egy cikksorozat első része olvasható, ahol a két készüléken futó operációs rendszert hasonlítom össze.

Sokak szemében az N900 és a Maemo linux egy teljesen új kategóriát jelent, pedig az igazság az, hogy a Maemo nem új… nagyon nem. Gyökerei egészen 2002 -ig nyúlnak vissza, de az első készülékek 2005-ben jelentek meg, de Symbianhoz viszonyítva még így is fiatalnak számít, hiszen a Symbian OS gyökerei egészen 1980-ig nyúlnak vissza. Nem szeretnék felesleges történelemórát adni, aki kíváncsi rá, utánaolvashat itt és itt valamint magyar nyelven itt.

A két operációs rendszer között hatalmas különbségek vannak, gyakorlatilag az ég egy adta világon semmi átjárhatóság sincs a két készülék között. A Symbianra íródott programok nem futnak, és nem is írhatóak át Maemo-ra, és ez fordítva is igaz. De van a Maemo-nak egy óriási előnye: ugyanazokból a linux disztribúciókból rakták össze, mint amikkel számítógépeinken is találkozhatunk, így gyakorlatilag is kijelentjetjük: azok a programok amik futnak egy linuxos PC-n, azok futnak Maemo-n is. Ennek pusztán egyetlen egy feltétele, hogy az adott program le legyen fordítva “arm” vagy “armel” architektúrára, vagy legyen meg a forráskódja, ami GTK alapokon nyugszik. Ezzel szemben a Symbian teljesen egyedül van, külön kell rá mindent fejleszteni. Jelenleg a Nokia teljes gőzerővel azon dolgozik, hogy a Qt nyelvet beépítse mind a kettő OS-be, így biztosítván átjárhatóságot. Hétköznapi nyelven, egy picit érthetőbb példával ez az egész: ugyanaz a Firefox fut windowsos PC-n, linuxos PC-n, és a Meamo-n is. Értelemszerűen 1-2 dolgot át kell írni, de alapvetően ugyanaz.

Ennyit szerettem volna a mélyvízről, a továbbiakban igyekszem úgy bemutatni, és összehasonlítani a két platformot, hogy az átlagfelhasználók számára is érthetőbb legyen.

Kezdjük is a fő képernyővel. A widgetek világát éljük, manapság elég nagy divat is lett, nem ok nélkül. Nagyban megkönnyítik a felhasználó dolgait, testre szabható, aránylag könnyen programozható, és miután az ember megszokta, nem tud nélkülük élni. Akik netán nem tudnák a widgetek apró kis grafikus alkalmazások, amik a készenélti kijelzőn különböző információkat jelenítenek meg. A “Mit is?” kérdésre pedig hosszú választ lehet adni, röviden: amire a programozó beprogramozza. Azaz widgetekkel vezérelhetjük például a zenelejátszót, ami kijelzi az éppen játszott zene előadóját és címét, vagy időjárás információkat jeleníthetünk meg egy widget segítségével, vagy csak egyszerűen kedvenc képeinket rakhatjuk ki az asztalra, amely képek körkörösen változnak. A lehetőségek elméleti szinten korlátlanok, de a gyakorlatban azért picit más a helyzet.

A symbian jelenlegi widget rendszere eléggé korlátolt, és nem éppen felhasználóbarát: egy fix, összesen 6 cellát tartalmazó mezőből válogathatunk. A widgetek mérete is fixálva van, és semmi sem állítható, azaz 1 widget nem foglalhatja el a szomszédos helyeket, és saját területét is ki kell töltenie, különben hülyén mutat. Ami még bosszantóbb, az “óra, dátum, profil” kombinált widget el nem távolítható, és nem állítható, csak mozgatható, ez pedig még egy pofon a testre szabhatóságnak.

Ezzel szemben a Maemo felülete ezerszer rugalmasabb. Nemcsak a widgetek mérete, de még a pozíciója is teljesen testre szabható!  A programozó akkora területet hasít ki magának az aztalból, amekkorára feltétlenül szüksége van, sőt a widget méretét a felhasználó saját maga állíthatja, amennyiben erre a widget lehetőséget biztosít.

Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor a Maemo-n beállítható widget, parancsikon, névjegy és könyvjelző, ezek az adott kontakt képét, vagy a könyvjelzőt jelölő oldal képét tartalmazzák.

Természetesen Maemo-ra rengeteg widget kirakható és letölthető, az ‘űberkockák” akár rendszerinformációs widgetekkel is telepakolhatják az aztalt (mutatja a pillanatnyi CPU és RAM terhelést, mennyi adatot forgalmazunk, stb.), és hogy a sok widget el is férjen valahol, a Maemo összesen 4 asztalt biztosít erre, mindegyik asztal függetlenül paraméterezhető (“widgetezhető”, saját háttérképet kaphat) szemben a Symbian 1 asztalával (a widgetek elrejtése lehetőség nem számít második, független asztalnak). Természetesen ha Maemo-n nincs szükségünk mind a négy asztalra, egyesével ki is kapcsolhatjuk őket.

Picit tovább haladván térjünk rá az asztal egyéb funkcióira.

N97-en ha a kijelző jobb felső sarkára kattintunk, akkor előjön egy gyorsmenü, ahol a készüléken egy-két beállítást könnyen, és gyorsan el tudunk érni. Itt elsősorban olyan opciók találhatóak, amikre nem feltétlenül van szüksége az embernek, ám ha mégis, akkor szeretné azt villámgyorsan elérni.

Maemo-n is létezik ugyanez, csak épp a menü gomb (bal oldalt felül) melletti részre kattintva található, ugyanakkor az információs rész (térerő, akku töltöttség, BT vagy WLAN jelenléte, stb.) is itt található. Az “i” -re a pontot mégis az teszi fel, hogy Maemo-n ez a rész még szabadon programozható is! Nálam a legalsó sor külön kis programok, ún. “applet”-ek feltelepítésének köszönhetően érhetőek el.

Engedelmetekkel nem mélyülnék nagyon bele a menüszerkezet, telefonkönyv-kezelés meg hasonló témakörökbe, ezekről a neten már rengeteg jobbnál jobb tesztek és leírások születtek, de álljon itt egy videó a mobilarena.hu oldalról, ahol nagyszerűen bemutatják a készülék grafikus felületét. Hölgyeim és uraim, elő lehet kapni a Symbianos masinát a zsebekből, és lehet hasonlítgatni!

Miután átrágtuk a felhasználói felületet bemutatnám azt, ami mögötte van. Symbianon biztos ismerős a “hack” fogalma, ami annyit jelent, hogy a saját készülékünk fölött szeretnénk teljes szabadságot gyakorolni. Ezzel nemcsak hogy nyűgöt jelent nagyon sok kezdő felhasználónak, de még a haladóknak is állandó púpot jelent csak, ugyanis vannak  és lesznek “feltörhetetlen” firmware-ek, amik a szabadsághoz hozzászokott felhasználókat egyszerűen az őrületbe kergeti, sőt az oldalon megjelenő trükkök, tippek és leírások legjava is ehhez a “hack” -hez kötött.

Mondanom se kell, Maemo-nál az a fogyalom, hogy “hack” egyszerűen nem létezik, mert nincs! Mindenki teljes szabadságot gyakorolhat a saját készüléke felett, mindenféle extra trükközés nélkül, sőt, a testreszabást sok esetben a közösség ötletes GUI-kal (grafikus beállítási felületekkel) segíti. Például feltűnt eddig valakinek, hogy a Maemo-s képeken nincsen operátor logó? Semmi programozói képesség nem kell hozzá, semmi macerás procedúra, csak fel kell telepíteni egy programot, a beállításokban (settings) lesz egy plusz menüpont, ahol az operátor szövege, betűszíne és az árnyék színe könnyen és egyszerűen módosítható. Ugyanez a mutatvány Symbianon mihez is van kötve? Hack, tanúsítványproblémák, nehézkes vagy körülményes beállítás, stb… kérem szépen Maemo-n ilyen nincs!

Ami a programokat illeti tegye fel az a kezét, akinek Symbianra az összes alkalmazása legálisan van fent… ha most feltekintenék, és ránéznék az országra, nem sok kezet látnék a magasba nyúlni (hard-reset utáni tulajok, és “csak telefonálok az okostelómmal” felhasználók nem érnek). Ellenben bármennyire is meglepő amit írok, de a Maemo jelen pillanatban, mind a többezer alkalmazásával egyetemben teljesen legális és ingyenes! Egy olyan programért amiért az ember súlyos ezreket kell hogy kiadjon symbianon, az Maemo-ra teljesen ingyen van. Lehet, hogy a jövőben mégis lesznek fizetős programok Maemo-ra, de a közösség által tálalt, jó minőségű ingyenes alkalmazásokkal nagyon nehéz fizetős alternatívákat a piacra hozni.

A symbian egyik alapelve ugyebár, hogy ha nem tetszik a gyári videó vagy képnézegető program, vagy csak az ember hiányol belőle egy funkciót, akkor az egyetlen lehetősége, hogy egy másik alkalmazás után néz. Pedig sok Symbian tulajnak megfelelne teljes mértékben a gyári lejátszó, ha az netán egy-egy funkcióval többet tudna. Nos az előbbiek alapján mondanom se kell, hogy Maemo-n ez is megoldott. Ha egy olyan fájlt próbálunk megnyitni, amit a gyári lejátszó nem kezel, nem kell új program után keresgélnünk, elég ha letöltünk egy kodek csomagot, és a gyári lejátszó máris lejátssza az .ogg zenét, vagy éppen a .wmv videót. Mondanom se kell, hogy Maemo-n (végre) a Divx és az Xvid videók lejátszása gyárilag meg van oldva, de a Symbianon sokak által hiányolt és keresett AC-3 hangok lejátszása is meg van oldva Meamo-n, bár igaz, ehhez egy külön csomagot kell leszednünk.

Sokak oldalát szúrja, hogy a Maemo erősen a nethez van kötve, onnan tölthetőek le és telepíthetőek rá alkalmazások, “offline” pedig nem. A legújabb firmware-ben a “mátrixos” mókás trükk már nem működik, de a parancssoros “dpkg” paranccsal továbbra is lehet alkalmazásokat offline telepíteni, ezt azonban én személy szerint nem ajánlom.

Ha már a hálózatkezelésnél tartok Maemo-n végre megoldották a teljesen automatikus WLAN->mobilnet->WLAN váltásokat, symbiannal ez csak egy külső, fizetős program telepítésével (psiloc connect) volt megoldható. További nagy előny a Maemo javára, hogy eldönthetjük, hogy a készülékünk kizárólag WLAN-on, csakis mobilneten, vagy mindkettőn dinamikusan működjön. Itt nem fog minket olyan váratlan meglepetés érni, mint symbianon, hogy egy alkalmazás sunyi módon a nyitott WLAN kapcsolat ellenére felmászik a mobilnetre, és ott adatot forgalmaz. A hab a tortán, hogy néhány program és widget (pl. időjárás widget, e-mail kliens) beállítható úgy, hogy csak akkor kommunikáljon a hálózattal, ha éppen WLAN-on vagyunk, míg mobilnet esetén ne forgalmazzanak adatot.

Legvégül a Maemo rendelkezik egy nagy előnnyel is: az összes gyári és általunk feltelepített alkalmazás automatikusan frissül! Symbianon ismerős lehet mindenki számára, hogy a sok-sok feltelepített alkalmazáshoz állandóan jönnek ki friss verziók, és azokat letölteni, frissíteni… csak a macera van vele, míg Maemo-n az összes telepített alkalmazás jelez, ha van frissítés (ez alól kivételt képeznek az offline, nem katalógusból telepített alkalmazások).

Első körben ennyit is szerettem volna, gondolom összegzésképpen nem kell megemlítenem, hogy melyik OS is nyerte a “mérkőzést”. A folytatásban magát az N97-et és az N900-at fogom összehasonlítani.