Eléggé régóta tervezem ezen sorok megírását, több okból is. Egyrészt nem tudtam eldönteni, hogy milyen írás is szülessen, hiszen van a neten tucatszámra összehasonlító írás amelyek legjava (sajnos) épp Apple, HTC, Nokia vagy egyéb márka/platform fanatikusok írásai és szokszor irritál, hogy egyes funkciókat hogyan próbálnak meg hangsúlyozni, míg a problémákat eltusolni. Másrészt pedig a korábbi ezzel kapcsolatos írásom se olyanra sikerült amilyenre szerettem volna. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy jelen cikk megírásakor szemléletet váltok.

A doboz, és a külső:

Az N97 és az N900 doboza külsőleg kísértetiesen hasonlít egymásra, matt fekete mindenhol, és csak a legfontosabb dolgok vannak felírva ezüstös festéssel: márka (Nokia), N széria, és maga a modell. A tartalmat tekintve nincs jelentős eltérés. Kapunk headsetet, kézikönyvet, töltőt, pár apró csiricsárét, amit azonban kiemelnék, hogy az N97-hez nem mellékelnek TV kábelt, pedig bőven beleférne mind a csomagolásba, mind pedig az árba. Eltérés még a headset, az N900-hoz mellékelt minőségre egy fokkal jobb, kábelei flexibilisebbek, összességében olyan erős középkategóriás.

Rátérve magára a készülékre és annak külsejére, nos ennek megítélése erősen szubjektív. Nekem mind az N97 és mind az N900 külseje tetszik, bár női szemmel nézve az N900 -ról egyértelműen dominál, hogy ez “nem kislányok kezébe való”, erre utal többek közt hogy az N900 csak feketében kapható, míg az N97 van fehér színben is. Ami az anyaghasználatot illeti mindkettő készülék ugyanott műanyag és fém, a minőségi fajtából. Az N97 műanyagja simább és keményebb, míg az N900-é érdesebb de puhább legalábbis érintésre, a gyakorlatban mindkettő kemény, minőségi és egyik sem csúszós felületű. Nagyon jó pont, hogy az N900 fém keretét lefestették és belakkozták, ezáltal a tipikus fémes negatív jellemzők (gyűjti az ujjlenyomatokat, télen odafagy az ember füle/ujja) nem jellemzik.

Ami az összeszerelési minőséget illeti itt már jelentősebb eltérések vannak. Alapvetően az N900-al itt minden rendben van, nincsenek illesztési hézagok, nem nyekereg semmi sem, a mechanika is rendesen a helyén tartja a dolgokat. Egyetlen egy kifogásolható dolog van, az pedig a hátlapon szereplő kitámasztó, amit egy aprócska mágnes illeszt a helyére. Kinyitva a készüléket enyhe szögben tartja azt az asztalon, de sajnos nagyon ingatag, főleg ha magát a telefonkészüléket is kinyitjuk, már az önsúlyától is majdnem felborul a készülék. Mindenesetre ez a kis támasztó csak arra jó, hogy például megnézzünk egy filmet az asztalon. Ilyen téren az N97 remekül muzsikál, mivel csak a kijelzőt hajtjuk fel így (mily meglepő módon) rettentően stabil marad a szerkezet, azonban minden más téren bukik a készülék. Bár illesztési hézagokat itt se fogunk nagyon találni, de a kijelző felfüggesztése nem éppen a legjobb, ugyanis gyártósori munkástól függően vagy rendesen a helyén van, vagy pedig egyszerűen kinyitva lötyög, pont a menü gomb környékén amit gyakran használunk így eléggé feltűnő, és nem lehet figyelmen kívül hagyni, de úgy összességében nincs nagy jelentősége a gyakorlati használatban. Nagyobb gond az, hogy a hátlap pár levétel után elkezd nyekeregni. Mivel a Symbian amúgy is szeret minden körülménytől függetlenül megmeredni, így csak az akkumulátor kivételével helyezhető újra működőképes állapotba, így előbb-utóbb a sok levételtől elkezd nyekeregni a hátlap, és ez gépelés közben eléggé idegesítő tud lenni, főleg ha az utcán, egy buszmegállóban várakozva történik mindez.

Legvégül pedig hátramaradt a fizikai méret. Mivel mindenttudó készülékekről van szó, ezért tisztázzuk, hogy ebben a kategóriában nem törpetelefonokról beszélünk, és vastagságra is néhány készülék ráverhet egy-egy anorexiás nőre. Ennek tudatában jelentem ki, hogy méretre mindkét telefon rendben van, az N900 nem olyan magas, mint az N97, viszont annál szélesebb, és egy picit vastagabb. Előbbi oka egyértelműen a kijelző eltérő képarányában keresendő. Mintegy mellékgondolatként megemlíteném, hogy az N900 fizikai méreteibe belefért volna egy parányival nagyobb kijelző is, de ezen már ne múljon.

Következő lépésként képzeletben helyezzük mindkét készüléket üzemképes állapotba. Első bekapcsoláskor az N97-en a jó öreg és elavult S60v3-ból is ismert beállítás varázsló próbál a kedvünkre lenni, míg N900 -on a sokkal logikusabb felépítésű, egyértelműen érintőfelületekre kitalált, sokkal felhasználóbarátabb menü fogad. Ha valaki kíváncsi vizuálisan is a részletekre, a youtube -on bátran keresgélhet videókra “hands on” címszavakkal.

Kijelző és a billentyűzet:

Akármelyik telefonról is legyen szó, nem ér fabatkát se ha az irányítása nehézkes, vagy nem tudjuk jól elolvasni ami a kijelzőn látható. Ilyen tekintetében mindkét készülék 3.5″ -os képátlóval büszkélkedhet, minőségükkel se lehet gond, mindkettő kiváló. Az N97-ben 16:9 arányú 360×640 felbontású, míg az N900-ban 5:3 arányú és 800×480 felbontású kijelző található. Természetesen megragadtam az alkalmat, és ha már egymás mellett láthattam a kettő telefon kijelzőjét, nagyon alaposan összemértem őket. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen eltéréseket tapasztaltam, hiszen ezek egy részét számszerűsíteni csak mérőműszerrel lehetne. Az N97 kijelzőjén a kék színek nem úgy jelennek meg, ahogy az a valóságban is látszódna főleg akkor, ha a kék szín homogén és egyértelműen dominál a látott képen, de ember legyen a talpán, aki ezt hétköznapi használat mellett kiszúrja. Kontrasztra az N900 kijelzője nyeri a versenyt, de akárcsak a színhelyesség példánál maradva, ha egy átlagember kezébe nyomom mindkettő készüléket azzal a feladattal hogy mondja meg melyik a jobb és miért, nem fog tudni rá mit mondani. Nyilvánvalóan nem egy mobiltelefon kijelzőn fogunk photoshoppolni, meg nyomdászati feladatokat elvégezni, így ne is tulajdonítsunk ennek a résznek túlzott figyelmet. Természetesen egy AM-OLED kijelző ráverne mindkettőre képminőségben és fogyasztásban egyaránt, de ezeknek a kijelzőknek a hosszútávú élettartama még sajnos mindig megkérdőjelezhető.

Ami a kijelző fölé került (érintő)felületet illeti mindkettő rezisztív technológiával készül, azaz nyomásra érzékeny szemben a kapacitív kijelzőkkel, amelyek érintésre reagálnak. Mindkettő készülékbe már a modernebb, fejlettebb rezisztív érintőfelület került, amelyek már összehasonlíthatatlanul jobbak, és tartósabbak a korábban használataktól. Aki netán már látott és használt életében mondjuk egy régi PDA -t vagy netán egy Nokia 5800 -t, ezek érintőfelülete nyomában sincs az itt látható megoldással. A gyakorlatban az N900 nagyon jól használható érintéssel, és körömmel való “kapirgálással” is, akárcsak az N97. Bár a technológia támogatja, de a multitouch -ot egyik telefon se ismeri. Az aránylag apró felület miatt (gondoljunk itt most mondjuk a tabletekre vagy egyéb, nagy kijelzős készülékekre) amúgy sincs sok értelme, a nagyításon vagy kicsinyítésen kívül más gyakorlati haszna ekkora felületen nincs. Ahol mégis hiányérzetünk lenne, ott a fizikai billentyűzet bevonásával orvosolták a problémát, aránylag jó sikerrel.

Végül maradt a billentyűzet. Az N97-be egy ízig-vérig “teszkó gazdaságos” matrica-szerűség található, mint billentyűzet. Ez elég gagyi megoldás látszatát kelti a felhasználóban. Ami magát a gépelést illeti nem éppen a legjobban megoldott, ugyanis bár kiemelkedik a billentyűzet, és a nyomáspont is megfelelő valamint van megfelelő hang visszajelzés is a sikeres leütésekről, de a gombok így is annyira aprók, hogy egyszerűen nem érzem, ha melléütök. Ezzel szemben az N900 billentyűzete már minőségi látszatot kelt, nagyobbak rajta a gombok, emiatt gépeléskor határozottan érzem, ha melléütök.

Ne feledjük, hogy a 3 soros billentyűzet mindkettő készüléken egyesek számára hátrány lehet, legalábbis nekem az N900-on rettentően hiányoznak az “alt” és a “tab” gombok. Ugyanakkor maga a 3 soros kialakítás a kicsit furcsa elrendezés ellenére (szóköz jobb oldalt van) pár percnyi gépelés után megszokható.

Multimédiás képességek:

Minden alkalommal, amikor valamelyik ismerősöm vagy barátom kezébe nyomom a telefonom, szinte a leges legelső dolga, hogy (a billentyűzár mitikus feloldási folyamatának megoldása után) bemegy a menübe, és kikeresi a “kamera” (avagy “camera”) menüpontot. Erre a tényre a mobilgyártók már eléggé hamar rájöttek, és kapva kaptak az alkalmon, hogy a felhasználók eme általános tekintetét kihasználva szebbnél szebb, elbűvölőbbnél elbűvölőbb, és nagyobbnál nagyobb számokat firkáljanak a kamera környékére, és a gyártók egyszerűen imádnak hatalmas vizuális hangsúlyt fektetni a kamerára, mintha az egy olyan “nagy” dolog lenne. Szerencsére a Nokia nem tartozik ezen gyártók közé, és nem tömködi tele a felhasználó fejét mindenféle hatalmas marketingszámokkal. Képzett és tapasztalt fotósként nagyon jól tudom, hogy a fizikai méret egyszerűen lehetetlenné teszi a mobillal készített, éles és jó minőségű felvételek készítését, így ennek megfelelően mindkettő mobilkészülék “mindössze” 5 megapixeles kamerát kapott, és a média által elvakított emberek számára bármennyire is meglepő amit most állítok, de ez így helyes.

Ha hétköznapi nyelven beszélve “nagyításról vagy kicsinyítésről avagy zoom-ról” van szó, akkor csakis és kizárólag az optikai zoom-nak van értelme, a digitális zoomolás megint csak népvakításra jó, a gyakorlatban semmi értelme sincsen. Az optikai zoom-hoz hely kell, mégpedig rengeteg! Ebből kifolyólag néhány nagyon ritka kivételtől (házon belül maradva pl. a Nokia N93 -tól) eltekintve ne is keressünk optikai zoomot a telefonokban, mert nincs benne, és mint említettem, a digitális zoomnak az ég egy adta világon nincs semmi értelme, így összegezve a gondolataimat: egyik mobillal se (ideértve a jelenlegi versenyzőket is) akarjunk nagyítani! Van karunk, van lábunk, ha egy adott tárgy vagy személy nem úgy fér be a képbe ahogyan azt mi szeretnénk, ezt használjuk és ne az értelmetlen nagyítást. Ha pedig egy tárgy túlságosan messze van ahhoz, hogy egy kép kedvéért lekapjuk, akkor pedig le se fotózzuk ugyanis digitális bohóckodással egyszerűen undorító lesz a képminőség, anélkül pedig kivehetetlenül apró, és egyszerűen belemosódik a tájba.

Elnézést a kis elkalandozásért, de csak pár, a cikket követő felesleges kérdéstől akartam esetlegesen megóvni a kedves olvasót.

Visszatérve a kettő tesztalanyra, azok képminőségében van eltérés, az N900 élesebb és jobb minőségű képeket készít összehasonlítva az N97-tel, de az előző gondolatmenetem itt is érvényes.

Ami a kamera kezelőfelületét illeti az N97 felülete túlbonyolított, és sajnos már a kevésbé részletes beállítások elvégzéséhez is a felhasználónak túlságosan bele kell mélyülnie a menübe. Ezzel szemben az N900 kezelőfelülete jelentősen le van egyszerűsítve, az összes értékes beállítás egy-egy érintéssel előcsalható és beállítható, így az ember nem marad le a fontos eseményekről. Ennél még fontosabb számomra, hogy az előző elkalandozásomat picit folytatván megemlítsem, hogy az N900 beállításaiban nincsenek felesleges, parasztvakító beállítási lehetőségek (például ezres nagyságrendű ISO értékek) ezáltal a mobil fotózást valóban oda pozicionálta a Nokia, ahová az valóban tartozik, ezáltal az átlagfelhasználó is jól jár, és a gyakorlott fotósok idegei is nyugodtak maradnak.

Egyéb multimédiás képességek:

Zenei képesség terén alapvető dolgokban a kettő készülék megegyezik. A legelterjedtebb formátumok (mp3, mp4, aac, wav) mindkettő készüléken támogatott, az N97-en van jó minőségű equalizer ami az N900-ból egyelőre kimaradt, de cserébe az N900 extra kodekekkel felturbózható, ezáltal még több formátumot támogat (ogg, flac, mod). Ami magát a hangminőséget illeti ennek eldöntését nem csak a fülemre bíztam, hanem megfelelő szoftverekkel (RMAA) és megfelelő hardveres eszközökkel (komolyabb hangkártya, kiválóan szigetelt rövid kábel) kimértem számszerűsítve a kettő telefon hangminőségét. Sokat gondolkoztam azon, hogy publikáljam-e a mérési eredményeimet vagy sem. Nagyon sok felhasználó ezen számok alapján ítélkezik, sok esetben teljesen alaptalanul, és sokszor ötlete sincs az embernek hogy a számok hogyan állják meg a helyüket a valóságban, így úgy döntöttem, hogy csak szavakkal írom le az eredményeket: az N900 csak akkor jobb hangminőségre, ha az teljes hangerővel üvölt. Kisebb hangerőn ember legyen a talpán aki észrevesz bármilyen különbséget. Ha a PC-s hangkártyákkal is összehasonlítom, akkor mind az N97 és az N900 ráver az integrált hangkártyákra, de azért egy valódi X-Fi -re véletlenül se tud ráverni. Hangerő kapcsán az N900 egy hajszállal hangosabb az N97-től, ne legyen mérvadó.

Ami a videólejátszást illeti az N97 számára a 3GP és MP4 formátumok után megáll a tudomány, külső fizetős programokkal rá lehet bírni az avi lejátszására, de ez inkább a vicc kategóriába sorolandó. Az N900 repertoárja valamivel jobb, ugyanis gyárilag támogatja a divx és xvid fájlok dekódolását az eddigieken túl, plusz extra kodekek feltelepítésével még akár többek közt mkv vagy ogm is lejátszható rajta és az AC3 hang se jelenthet akadályt. Maga a filmlejátszás mindkettő készüléken folyamatos, akadásmentes, ami pedig a látottakat, vagyis a kijelzőt illeti az N97 16:9 arányú kijelzőjén sokkal jobb nézni a filmeket, mint az N900 5:3 arányú megjelenítőjén.

Talán ide sorolhatnám még a webböngészést is, de nem mennék bele részletesen, ugyanis számtalan helyen leírták már: az N900 jelenleg a legtökéletesebb mobileszköz webböngészésre. Az N97 is aránylag jól használható erre a célra, de sajnos a kevés RAM miatt a lapfüles böngészés inkább csak álom maradjon mint valóság.

Helyi és online szolgáltatások:

Itt olyan dolgokra kell gondolni, mint például a telefonálás és a hozzá tartozó apróságok, térkép és navigációs szolgáltatások, és az online szolgáltatások.

Ami a telefonálással kapcsolatos dolgokat illeti az N900-nak itt komoly hiányosságai vannak. Először is nem támogatja az USSD kódokat, így nincs is arra lehetőség többek közt a hívásátirányítás beállítására vagy az egyenleglekérdezés se működik, már ahol a szolgáltató támogatja az ilyen formában történő lekérdezést. A többi területen is hiány van, például nem lehet beállítani személyenkénti csengőhangot, és csoportokba se lehet rendezni a névjegyeket. Telefonálás közben gyakran egy-egy pillanatra mindenféle ok nélkül a maximumra felmegy a hangerő majd elhallgat, és ez borzasztóan irritáló hívás közben, fél év nem volt elég a Nokiának, hogy ezt a bugot kijavítsa. SMS küldés/fogadás van, az üzeneteket buborékos elrendezésben jelennek meg, az N900-on gyárilag van Skype támogatás ami pluginokkal kibővíthető MSN, IRC, ICQ, stb. protokollokkal is, míg N97-en ez csak külső programmal valósítható meg (pl. fring). MMS az N900-on még mindig nincs. A jelek szerint fél év erre se volt elegendő.

Továbblépve a navigációs szolgáltatásokra az N97-en jelenleg az OVI maps 3.03 teljesít szolgálatot, nem mutatnám be a programot részletesen ugyanis a Nokia az utóbbi időkben rengeteg videót készített az alkalmazásról, de mégis röviden összefoglalva az OVI maps rettentően jól kiforrott, kiválóan használható szolgáltatás, az elmentett helyszíneket és útvonalainkat a maps.ovi.com szolgáltatással szinkronizálhatjuk, és mind PC-n mind mobilon szerkeszthetjük. Az OVI SDK segítségével pedig pár év múlva akár egy komplett, önálló helyfüggő szolgáltatástárrá alakulhat az alkalmazás.

Az N900-on az OVI Maps for maemo első verziója teljesít szolgálatot, és a symbianos változattal ellentétben nagyon új és teljesen fapados. Tud 2 vagy több pont között útvonalat tervezni, de azon már nem tud végigvezetni minket (azaz nincs se hangos navigáció, a tervezett úttól való letérés esetén pedig nincs “újratervezés”) így navigációra teljesen alkalmatlan, pedig a nagy kijelző miatt a készülék teljesen alkalmas lenne egy PNA kiváltására. Szinkronizálni se tudjuk az OVI adatbázissal a készüléket, de még csak helyi pontokat se tudunk menteni.

Online szolgáltatások terén az N97-hez ott a komplett OVI szolgáltatáskínálat, így kapunk névjegyzék, naptár, e-mail fiókot, térképszolgáltatást útvonaltervezéssel és mindent szinkronizálni tudunk az online és a telefonadatbázis között. A továbbiakban van még zenei és n-gage szolgáltatás, bár ez utóbbi kettőt a cég át tervezi alakítani. Felhasználói szempontból minden jól és aránylag kiforrottan működik.

Ami az N900 online szolgáltatáskínálatát illeti már erősen más a helyzet. Az OVI szolgáltatások valahol a nulla környékén mozognak. Egyedül az e-mail szolgáltatást tudjuk igénybe venni, a többi még mindig félkész állapotban van, már ha van. Natív OVI áruház kliens nincs, csak egy weblink, maga az áruház állapota félig van csak kész, és a fizetős alkalmazások se megoldottak még (talán ennek tudható be a Sygic navigáció késése?). Ha alkalmazásokat szeretnénk letölteni, sokkal jobban járunk, ha a beépített alkalmazáskezelőt használjuk erre a célra, rengeteg alkalmazás található itt ami katalógusbővítéssel tovább növelhető.

Összegzésként mit is írhatnék.

Mindkettő készülék a multimédia kategória csúcsát jelenti, és általánosságban a gyártók egyértelmű célja az ezekkel a készülékekkel, hogy ugyanolyan könnyen és egyszerűen nézzünk videót vagy képet, halgassunk zenét, levelezzünk, netezzünk, vagy éppen programokat telepítsünk és mindezt olyan tempóval, ahogyan azt a számítógépeinken is megszokhattuk. Ilyen téren egyértelműen az N97 lenne a nyerő, csak sajnos sebesség terén nagyon alulmúlja az elvártakat. Ellenben az N900 egy nagyon fürge, jól használható multimédiás készülék, csak sajnos a szolgáltatáskínálat nagyon kiforratlan még mindig, bő fél évvel a megjelenés óta is hozzá.

Mindenki döntse el, hogy számára melyik készülék a megfelelő.